Hurrá, kutyával túrázunk! – Kisokos kezdő kalandoroknak (1. rész)

Hurrá, újra itt a nyár! Vele pedig beköszöntött a túraszezon azoknak a négylábúaknak is, akiknek a testükre hulló csapadékkal szemben határozott ellenérzéseik vannak, és ki nem tennék a mancsukat a lakásból hosszabb távra 20 fok alatt. Ugyan, ha választani kell, én sokkal inkább az enyhébb hőmérsékletre szavazok a kirándulások szempontjából, Dongó nem az a tacsi, aki jól viselné a fent említett időjárási viszonyokat. Idén pedig a tavasz a csapadékos, hűvös, szeszélyes arcát fordította felénk, és olyan kitartóan hozta az újabb és újabb hidegfrontokat, hogy nem sok alkalmunk volt túrázni. Aztán hipp-hopp, minden finomkodás nélkül berobbant a nyár, úgyhogy már csak választani kell hazánk szebbnél szebb útvonalai között. Azért pedig, hogy az utazások ne tartogassanak kellemetlen meglepetéseket, érdemes összeszednünk azoknak a dolgoknak a listáját, amelyekre figyelnünk kell, ha kutyával túrázunk.

Az útvonal kiválasztása

Merítettünk már ihletet a közösségi oldalak „kutyás-túrás” posztjaiból is, de van egy alkalmazás, ami nekünk remekül bevált. Ez az MTSZ Természetjáró nevű oldalának telefonos applikációja. A túratervező térképnézetén számos útvonalat találhatunk, szűrhetjük az eredményeket, olvashatunk a látnivalókról, fontos információkról. Ha kiválasztjuk a tájegységet, akkor mi elsősorban a túra hossza és nehézsége alapján szoktunk dönteni, de persze a feltöltött képek is sokat segítenek a választásban. Egyes útvonalak például lehet, hogy nagyon látványosak, de kutyával nem ajánlott nekiindulni, mert vannak mondjuk létrás szakaszai, vagy helyenként drótsodronyba kapaszkodva lehet haladni. Láttam már olyat, hogy az eb hátizsákban utazik a nehezebb terepen, de mi még ilyenre nem szántuk rá magunkat. Szeretünk kényelmes tempóban haladva, nézelődve túrázni (Dongót is hagyjuk közben nyugodtan szaglászni), így a 10-15 km hosszúságú utakat választjuk szívesen. Szintén előnyben részesítjük a körtúrákat, mivel általában autóval közelítjük meg a kiindulópontot, és így a buszok, vonatok menetrendjéhez sem kell igazodni a kirándulás végén.

Utazás a túra helyszínére

Ha autóval közelítitek meg a helyszínt, mindig gondoskodjatok a biztonságos utazásról! Vannak, akik a boxot, mások a hordozót részesítik előnyben, mi autósülést és hámhoz rögzített biztonsági övet használunk. Szerencsére Dongó nem szokta feltálalni a pocakpörköltet még a „vesekőrázó” útvonalakon sem, de közvetlenül indulás előtt nem is adunk neki enni. Mindig úgy időzítjük, hogy reggeli után még legyen ideje lenyugodni a gyomrának. Ami viszont az utóbbi időben problémát jelent, az az utazási izgalom miatti stressz, ami változó mértékben és gyakorisággal jön elő Kismancsnál. Szakértő tanácsa alapján a szimplán stressz alapú szűkölés kezelésére a legjobb módszer az ignorálás, ami őszintén szólva eléggé nehéz, és idegileg is megterhelő, de még próbálkozunk ezzel a technikával. Ha nálatok is előfordul, hogy a kutyusotok ideges, és ezen nem tudtok segíteni, akkor azt is megfontolhatjátok, hogy kipróbáltok valamilyen stresszoldást segítő, természetes összetevőkből álló terméket. Ez nem csupán utazások alkalmával, de akár szilveszter éjjelén is hasznos lehet számukra.

A tömegközlekedést még nem próbáltuk, elvileg, papírforma szerint ott szájkosár és póráz, vagy hordozó használata szükséges, de sokszor olvastam már olyat, hogy „jó magaviseletű”, ölben vagy lábnál utazó kisebb testű kutya esetében nem csináltak problémát abból sem, ha nem volt szájkosár az eben. Szerintem, azért jobb biztosra menni!

Kutyabarát helyek

Ha a túrát megszakítva, vagy annak végén szívesen meginnátok egy üdítőt, kávét, vagy ennétek valami finomat, érdemes előre tájékozódni arról, hogy vannak-e kutyabarát éttermek az útvonalon. Persze mindig mérlegeljétek, hogy a kutyusotok étterem-kompatibilis, vagy sem, hiszen senkinek sem lenne jó, ha a várva várt vadraguleves kanalazása közben pisit törölni, vagy fegyelmezni kellene.

Egy jól bevált tipp: mi azt tapasztaltuk, hogy Don sokkal szívesebben és nyugodtabban pihen a lábunknál a saját takaróján, párnáján.

Vannak várak, parkok szép számmal, ahová szintén be lehet vinni a négylábúakat, de mindig jobb előre tájékozódni.

Az időpont kiválasztása

Nagyon sok kellemetlenségtől tudjátok megkímélni magatokat, ha az időjárás-előrejelzést is figyelemmel kíséritek a tervezéskor. A kiszemelt helyszínre vonatkozóan akár aznap reggel is érdemes ellenőrizni, hogy megfelelőek lesznek a körülmények egy túrázásra, vagy sem. Egy kiadós eső, vagy egy forró nap alaposan belerondíthat a napotokba! (Az átázott bunda nehezebben szárad, mint az esőkabát, az aszfalt iszonyúan fel tud forrósodni a nagy melegben, ha pedig az erdőben kap el titeket egy vihar, az esetlegesen leszakadó ágak veszélyt is jelenthetnek rátok.) Vigyázzatok magatokra!

Hívatlan potyautasok

Kiszabadulni a zöldbe nagyon felemelő érzés, de az önfeledt kikapcsolódás emlékét csúnyán el tudja rontani, ha kéretlen potyautasokat fedezünk fel otthon a kutyusunkon. Sajnos már nemcsak az erdőkben találkozhatunk kullancsokkal, akár városi parkokban is előfordulnak, ezért nagyon fontos, hogy mindig gondoskodjunk kedvencünk védelméről! A kullancsok, amellett, hogy cseppet sem szimpatikus életmódot folytatnak, komoly következményekkel járó betegségeket is terjeszthetnek, így nem szabad félvállról venni az ellenük való védekezést! Számos lehetőség közül választhatunk: vannak nyakörvek, spot on cseppek, spray-k, tabletták, ultrahangos kullancsriasztók…alternatíva van bőven, de tényleg nagyon fontos a megelőzés! Sajnos az időben megkezdett kezelés hiányában a kutyusunk életébe is kerülhet a parazita felbukkanása. Tehát elsősorban gondoljatok a megelőzésre, és minden túra után ellenőrizzétek a kedvenceteket is! Érdemes a vékony bőrfelülettel borított, vagy a csattogó fogak által elérhetetlenebb testrészeket tüzetesebben is átvizsgálni, gondoljatok itt a lábhajlatokra, fülre, mancsokra, a nyakörv alatti nyakrészre, a popira, de akár a szemzugra, ínyre is.