Kutyaélet
-
Fogas kérdés
Kezdenek igazán nagyon kihozni a sodromból a fogacskáim! Pedig sokáig nagyon jól megvoltunk, teljes egyetértésben zsiványkodtunk, titkos szövetségünk remekül működött, egymás tökéletes cinkosai voltunk. Aztán, néhány hete valami megváltozott, és kezdetét vette a szégyenletes árulások sötét korszaka. Először az elsők lojalitása ingott meg. Éppen egy nagy almaszeletbe haraptam bele, amikor úgy éreztem, valami nincs rendjén. Mintha egy fog megmozdult volna a nyelvem hegyénél. Akkor még nem gyanítottam, hogy ez a tömeges hitszegés, lázadás első jele volt. Bárcsak sejtettem volna! Egy kicsit megpiszkáltam, mamókáztam, de nem moccant újra. Így hát boldog tudatlanságban folytattam a napi rutinomat. Sétáltam, mindent (is) megszagoltam, üdvözöltem a mancsos pajtikat, egy kicsit makrancoskodtam az útirány meghatározásakor –…
-
Dongó fejében
Egyszer valaki azt kérdezte tőlem, hogy ha három természetfeletti képességet kívánhatnék magamnak, melyek lennének azok. Kettőt gondolkodás nélkül fel tudtam sorolni. Ezek közül az egyik az volt, hogy értsem az állatok beszédét, és ők is értsenek engem. Hajh, ha pontosan érteném Dongó minden gondolatát! Nézem azt a csillogó szempárt, figyelem a metakommunikációs jeleket, de biztosra veszem, hogy amit lefordítok, az a közelébe sem ér annak, amit valójában mondani szeretne nekünk. Igyekszem a fantáziámat használva elképzelni, hogy mi járhat abban a kis okos fejében. Hova mész, mehetek veled? Inkább megyek! Most mit csinálsz? Ugye azt nekem szeleteled? Az az én második reggelim ugye? Adsz belőle? Egy picit? Vagy csak ejts le…
-
Lakásban kutya? Ne már! De már!
Azt, hogy Dongó az életünk részévé váljon, sokéves vívódás előzte meg. Érvek és ellenérvek csatája volt ez, ahol sokszor nem volt egyértelmű, hogy melyiket mondja a szív, és melyiket az ész. A gyermekkor óta tartó vágy egy édes szőrgombóc társasága után, és a felelősségtudat harca, ami óvatosságra int, mert a mi örömünk, amit Ő szerez nekünk, nem lehet fontosabb, mint az, hogy Ő jól érezze magát. Az, hogy nekünk jó, mi sokat kuncogunk miatta, vagy éppen rajta, a fontossági sorban csak az után következhet, hogy Ő boldog, kiegyensúlyozott, és nem szenvedi meg a társasházi életet. Itt persze fontos tényező az, hogy mindketten dolgozunk, zömében azonos munkarendben, ami azt jelenti, hogy…