Dongó fejében

Egyszer valaki azt kérdezte tőlem, hogy ha három természetfeletti képességet kívánhatnék magamnak, melyek lennének azok. Kettőt gondolkodás nélkül fel tudtam sorolni. Ezek közül az egyik az volt, hogy értsem az állatok beszédét, és ők is értsenek engem.

Hajh, ha pontosan érteném Dongó minden gondolatát! Nézem azt a csillogó szempárt, figyelem a metakommunikációs jeleket, de biztosra veszem, hogy amit lefordítok, az a közelébe sem ér annak, amit valójában mondani szeretne nekünk. Igyekszem a fantáziámat használva elképzelni, hogy mi járhat abban a kis okos fejében.

• Hova mész, mehetek veled? Inkább megyek! Most mit csinálsz? Ugye azt nekem szeleteled? Az az én második reggelim ugye? Adsz belőle? Egy picit? Vagy csak ejts le a földre nyugodtan egy darabot. Jó sokáig vagdosol…ajj ez annyira unalmas! Azért kapok belőle? Egy kicsit? Na? Légyszi! Francba..
• Mi történik? Feláll, és megy valahová. Ó, a konyha lesz az biztosan, és nekem készít valami isteni harmadik reggelit! Sok sonkával, vagy virslivel…ó ne, ne kanyarodj el! Ne oda menj be! Inkább megvárom az ajtó előtt. Itt vagy még? Hahó? Itt vagy? Elmentél? Jól van na, nem is rimánkodok. Várok türelmesen. Nem létezik, hogy ennyi ideig mosakszik, abból még 1 perc is maga a borzalom! Te jó ég, mi van, ha baja esett? Vagy ha megfulladt? Megkaparászom az ajtót… (kapar-kapar-kapar)… Jajj bocsánat, csak hát azt hittem, hogy veszélyben vagy. De akkor itt vagy még? És jól vagy? Biztosan? De mikor jössz már?
• Ismét történik valami! Ez az! Végre a konyhába megy! Mit kapok? Figyelj rám! Kérek valamit, hiszen éhezem, már két órája nem ettem! Légyszi….
• Na jó, akkor alszom. De jó puha a takaró! Habár, itt egy pici púp van. És nyom. Ha jobban belegondolok, akkor nem is kicsit nyom. Sőt, kifejezetten zavaró! El kell kaparnom! Kapar-kapar…. Mi van alatta? Ha van olyan, hogy takaró alatt, annak biztosan oka van, máskülönben miért lenne? Meg kell vizsgálnom! Még bármilyen érdekesség is lehet ott! Sípolós kincsek, vagy csörgős játékok! Bebújok. Hé, itt semmit sem lehet látni. Biztosan rejtőzik itt valami, az lesz a legjobb, ha kiűzöm. Grrrrr….grrrrrrrrrr…. GRRRRRRRRRRRRRR! Levadászni, megtámadni, szétharapni! Mindent bele! ….. Jujj de elfáradtam! Alszom itt egy kicsit…
• Hahó! Elnézést! Lenne egy kis dolgom! Igazából nem olyan kicsi, de annál sürgősebb. Megmozdulnál végre??? Gyorsan cseréld már azt a nadrágot! Jól van, csatold azt az izét a nyakam köré, nem bánom, csak haladjunk már! Naaaa, kapkodd már magad, nem kell az, én is mezítláb vagyok! Végre! Azt hittem, hogy már soha nem érünk le. Szedd a lábad! Na, akkor, ha már itt vagyunk, megvizsgálom, hogy mi történt a környéken, amíg nem felügyeltem. Most mi a gond azzal, ha falevelet eszek? Ez kell ahhoz, hogy kellően el tudjak lazulni a nagyobb dolgokhoz. Szimat-szimat.. Ó, édes megkönnyebbülés! Hé! Most meg hova viszed azt? Én direkt ide akartam tenni.. Jó, akkor mindegy…Jé, egy zacskó!
• Séta-séta-séta! Ezzzazzz! Ki volt itt? Dominó? Itt pedig Dodi járt. Na, ez valami új illat, őt még nem ismerem. Jé, egy kavics! Blöe, ez poros. Ó, itt van a fadarabom, amit reggel hagytam itt. Szeretném tovább rágni. Ez meg mi? Jujj de izgalmas az illata! Megkóstolom. Na, most ezt miért nem szabad? Miért fujj a giliszka? Egyáltalán mi az a giliszka? Én semmi elvetnivalót nem látok benne, hiszen jó roppanós. Kutya, kutya, kutya! Megszagollak? Megszagollak! De jó, hogy találkoztunk, te merre laksz? Hány éves vagy, mit ettél? Ó, tyúkhúr, a kedvencem! Mennyi finomság van itt! Most akkor úgy csinálok, mintha pisilnék, és közben beleharapok egy picit. Jól van, menjünk akkor….
• Nagyon fura álmom volt, én csak azért ugattam alvás közben. Köszönöm, hogy felkeltettél. De jó, hogy simized a pocimat! Ez nagyon kellemes! Mindjárt vissza is alszom. Én is szeretlek! Bekaphatom az ujjadat? Csak egy picikét… de jó puha! Jó éjszakát! 🙂