Én, Dongó

Sziasztok!

Szeretnék bemutatkozni Nektek. 2020. január 1-jén születtem. Amikor a világra jöttem, óriási ünneplés, hangoskodás volt mindenhol! Ameddig csak a tacskó fül hall, minden sistergett, durrogott, és az ég is zengett! Minden bizonnyal azért, mert már nagyon vártak engem és az öt tesómat! Nagyon fontos lehetek a világnak!

Már nagy vagyok, szóval már nem a tesóimmal lakom, hanem két hosszúlábúval, a gazdikkal. Egyszer, amikor még a tesóimmal éltem, eljöttek hozzám, hogy szórakozzunk. Jó szaguk volt, viccesek voltak, jót játszottunk. Így később, amikor láttam, hogy megint itt vannak, nagyon boldog voltam! Futottam hozzájuk a kapuig, a szőrösnek egy picit le is pisiltem a cipőjét, hogy tudja, mennyire nagyon örülök neki. Hoztak játékokat, puha takarót, sokat simogattak, ölbe vettek. Az Anyukámat is sokszor megsimították, sokat beszéltek hozzá, és azokhoz a hosszúlábúakhoz, akikkel addig éltem.

Aztán az egyikőjük ölbe vett, felemelt, fel, a magas égbe, és elindult velem. Aztán leültünk egy helyre, ami nagyon különös volt! Meg sem mozdultunk, a világ körülöttünk mégis mozgott. A fák, a házak, a villanypóznák, minden rohant mellettünk! Közben furcsa, mormogó hangot hallottam. Aztán, nem sokkal később újra megállt minden. Én még mindig egy puha takaróba bugyolálva feküdtem, az egyikük a karjaiban tartott. Egy kicsit sétált, vitt magával, és aztán bementünk néhány ajtón. Fura szagok voltak, olyanok, amiket még soha nem éreztem! Aztán az egyik ajtó mögött letettek a földre, és azt mondták, hogy megérkeztünk. Azt, hogy hová, arról fogalmam sem volt. Gondoltam, hogy feltérképezem a terepet. Mindent jól alaposan megszaglásztam, körbejártam. Találtam egy ágyat, kényelmesnek látszott, ezért belemásztam, amiért meg is dicsértek. Aztán játszottunk, sokat simogattak, és adtak enni is.

Hihetetlen, hogy az emberek mennyire sokat tudnak beszélni! A kutyák nem beszélnek ennyit! De az ő hangjukat megállás nélkül hallottam.  A legtöbbször a „Dongó” szót hallottam, ez nem tudom, hogy mit jelent, de majd kiderítem. Aztán hirtelen nagyon elfáradtam, ezért megkerestem ezt az új ágyat, és elaludtam. Egyikük gondosan betakart, megsimogatott. Amikor felébredtem, sötét volt. Hirtelen nem tudtam, hogy hol lehetek, nem találtam az anyukámat, a testvéreimet, egy kicsit lehet, hogy nyüszítettem is, de akkor azonnal beszélni kezdett hozzám valaki, odajött, megnyugtatott, és álomba simogatott.

Azt hiszem , hogy ők az új barátaim.