Részlet egy kiskutya naplójából

Ezt sem rághatom, azt sem ehetem meg, és persze az ágyamat sem cincálhatom szét. Pedig a kanapé érdekes ízű, az a bogyó a kertben fura szagú, tépni pedig olyan izgalmas. Na de jól van, Ti akartátok! Bosszúm lecsap rátok! Halkan kirobogok. Győzelem! Nem látták meg! Itt van kezdetnek ez a cipő…. Micsoda illatok! Jól benyálazom. Háháá, nem is vették észre! Mi lenne, ha egy icipicit belecsípnék? Éppen csak a fogam hegyével. Juj, ez annyira izgalmas, most sem buktam le! Mi lenne, ha mondjuk… egészen nagyon óvatosan… és nagyon fürge is leszek… és néma, mint a sötét éjszaka… Azért még rájuk sandítok. Most meg mit néznek? Már nincs is a számban! Még hogy én mit csinálok? Kikérem magamnak, nem is vettem be a számba! Én csak nézelődöm, kérem! De ha ez is baj, akkor játszom Frédérick-kel. Rágom a csörgős nyakát, most így jó? Fogalmam sincs mi az a „megsértődni”, de akkor sem igaz! Kész szerencse, hogy fogalmatok sincsen róla, milyen ravasz vagyok. Sállálálálááá… csóva-csóva… én csak játszom itt a dínó úrral, én csak úgy beleéltem magam a harcba, hogy már futkározok is vele. Nahát, véletlenül pont a cipő mellé gurítottam. De hát erre senki nem számított, ugye? Nem kell ám idenézni, nincs itt semmi látnivaló. Én csak dínózok. És akkor… egy.. kettő.. kettő és fél…. most vagy soha! Rohanj Dongó, mintha az életedért futnál!!!

• Na, most mit lopott el?
• A cipőmet…..