Kezdenek igazán nagyon kihozni a sodromból a fogacskáim! Pedig sokáig nagyon jól megvoltunk, teljes egyetértésben zsiványkodtunk, titkos szövetségünk remekül működött, egymás tökéletes cinkosai voltunk. Aztán, néhány hete valami megváltozott, és kezdetét vette a szégyenletes árulások sötét korszaka. Először az elsők lojalitása ingott meg. Éppen egy nagy almaszeletbe haraptam bele, amikor úgy éreztem, valami nincs rendjén. Mintha egy fog megmozdult volna a nyelvem hegyénél. Akkor még nem gyanítottam, hogy ez a tömeges hitszegés, lázadás első jele volt. Bárcsak sejtettem volna! Egy kicsit megpiszkáltam, mamókáztam, de nem moccant újra. Így hát boldog tudatlanságban folytattam a napi rutinomat. Sétáltam, mindent (is) megszagoltam, üdvözöltem a mancsos pajtikat, egy kicsit makrancoskodtam az útirány meghatározásakor –…