-
Hurrá, kutyával túrázunk! – Kisokos kezdő kalandoroknak (1. rész)
Hurrá, újra itt a nyár! Vele pedig beköszöntött a túraszezon azoknak a négylábúaknak is, akiknek a testükre hulló csapadékkal szemben határozott ellenérzéseik vannak, és ki nem tennék a mancsukat a lakásból hosszabb távra 20 fok alatt. Ugyan, ha választani kell, én sokkal inkább az enyhébb hőmérsékletre szavazok a kirándulások szempontjából, Dongó nem az a tacsi, aki jól viselné a fent említett időjárási viszonyokat. Idén pedig a tavasz a csapadékos, hűvös, szeszélyes arcát fordította felénk, és olyan kitartóan hozta az újabb és újabb hidegfrontokat, hogy nem sok alkalmunk volt túrázni. Aztán hipp-hopp, minden finomkodás nélkül berobbant a nyár, úgyhogy már csak választani kell hazánk szebbnél szebb útvonalai között. Azért pedig, hogy…
-
Egy álom valóra válik – avagy hogyan készültünk fel Dongó érkezésére
Attól a perctől, hogy elhatároztuk magunkat a kutyás lét mellett (egy korábbi posztból tudhatjátok, hogy ez nem hirtelen döntés volt, hosszas mérlegelés előzte meg), a mindennapjaimat valami különös, édes, huncut szellő lengte körbe. Nem változott a napirendem, ugyanazok voltak a munkám során a feladataim, ugyanaz volt a délutánok menetrendje, de mégis, éreztem a szürke fátyol mögül kitörő kacér, vidám fénysugarakat. Egy csoda volt érkezőben! Dobva a költői hasonlatokat és körmondatokat, egy nagyon izgalmas időszak volt ez, hiszen két hét alatt kellett mindennel elkészülnünk. Egyikünk számára sem volt újdonság a kutya a háznál, mert mindkettőnk családjában volt, vagy van kutyus, de ez a szitu most más volt. Őt most mi fogjuk…
-
Lakásban kutya? Ne már! De már!
Azt, hogy Dongó az életünk részévé váljon, sokéves vívódás előzte meg. Érvek és ellenérvek csatája volt ez, ahol sokszor nem volt egyértelmű, hogy melyiket mondja a szív, és melyiket az ész. A gyermekkor óta tartó vágy egy édes szőrgombóc társasága után, és a felelősségtudat harca, ami óvatosságra int, mert a mi örömünk, amit Ő szerez nekünk, nem lehet fontosabb, mint az, hogy Ő jól érezze magát. Az, hogy nekünk jó, mi sokat kuncogunk miatta, vagy éppen rajta, a fontossági sorban csak az után következhet, hogy Ő boldog, kiegyensúlyozott, és nem szenvedi meg a társasházi életet. Itt persze fontos tényező az, hogy mindketten dolgozunk, zömében azonos munkarendben, ami azt jelenti, hogy…
-
Részlet egy kiskutya naplójából
Ezt sem rághatom, azt sem ehetem meg, és persze az ágyamat sem cincálhatom szét. Pedig a kanapé érdekes ízű, az a bogyó a kertben fura szagú, tépni pedig olyan izgalmas. Na de jól van, Ti akartátok! Bosszúm lecsap rátok! Halkan kirobogok. Győzelem! Nem látták meg! Itt van kezdetnek ez a cipő…. Micsoda illatok! Jól benyálazom. Háháá, nem is vették észre! Mi lenne, ha egy icipicit belecsípnék? Éppen csak a fogam hegyével. Juj, ez annyira izgalmas, most sem buktam le! Mi lenne, ha mondjuk… egészen nagyon óvatosan… és nagyon fürge is leszek… és néma, mint a sötét éjszaka… Azért még rájuk sandítok. Most meg mit néznek? Már nincs is a számban!…
-
Én, Dongó
Sziasztok! Szeretnék bemutatkozni Nektek. 2020. január 1-jén születtem. Amikor a világra jöttem, óriási ünneplés, hangoskodás volt mindenhol! Ameddig csak a tacskó fül hall, minden sistergett, durrogott, és az ég is zengett! Minden bizonnyal azért, mert már nagyon vártak engem és az öt tesómat! Nagyon fontos lehetek a világnak! Már nagy vagyok, szóval már nem a tesóimmal lakom, hanem két hosszúlábúval, a gazdikkal. Egyszer, amikor még a tesóimmal éltem, eljöttek hozzám, hogy szórakozzunk. Jó szaguk volt, viccesek voltak, jót játszottunk. Így később, amikor láttam, hogy megint itt vannak, nagyon boldog voltam! Futottam hozzájuk a kapuig, a szőrösnek egy picit le is pisiltem a cipőjét, hogy tudja, mennyire nagyon örülök neki. Hoztak…